akik szerint az eddigi kormányzati intézkedések elégtelenek ezen a téren. A professzorok szerint az egész ország számára kitörési pont lehet az idegen nyelvű orvosképzés, ehhez azonban szintén hiányzik egyelőre a kormányzati akarat. Interjú.

Pécsi Stop: A magyar egészségügy és egyben a magyar orvosképzés rengeteg nehézséggel küzd. A jelenleg talán legakutabb ezek közül az orvoselvándorlás képzése: a rezidensek elszántak, a kormányzat pedig nem tud, avagy nem akar lényegi bérfejlesztést végrehajtani az egészségügyben. Hogy látják a magyar orvosképző egyetemek a helyzetet, mit lehet, avagy kellene tenni Önök szerint?

Csernoch László (dékán, Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar): A négy magyar orvosképző intézmény együttműködése véleményem szerint példaértékű, rendszeresen egyeztetünk az aktuális problémákról, így természetesen erről a kérdésről is, ahogy az egyes kormányzati intézkedések kapcsán esetenként szükséges egységes fellépésről is. Az biztos, hogy ezt a problémát nem lehet egyik pillanatról a másikra orvosolni. Mindannyian egyetértünk abban, hogy az orvostársadalom bérének nagymértékű emelésére volna szükség, mivel jelenleg az orvosok elviselhetetlenül alul vannak fizetve - nem csupán a rezidensek. Ezt persze rengeteg más szakmáról is el lehet mondani, de itt talán különösen élesen jelentkezik, ironikus módon épp annak köszönhetően, hogy a magyar orvosképző helyek mindig is nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy nemzetközileg is elismert, elfogadott diplomákat adjanak ki. Ennek köszönhetően a nálunk képzett orvosok kifejezetten keresettek is, hiszen bárhol megállják a helyüket. Tovább árnyalja a képet, hogy például Németországban jelenleg 12 ezer orvos hiányzik az egészségügyi ellátásból. Innentől kezdve nem meglepő, hogy a frissen végzett hallgatók olyan munkahelyet keresnek, amely révén képesek maguk és családjuk számára biztosítani a megfelelő életkörülményeket. Ha úgy tetszik, az orvoselvándorlás ebből a szempontból értelemszerű.

Ezzel az elvándorlással természetesen kezdeni kell valamit, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezeket az állam, az adófizetők pénzén kitanított szakembereket elengedjük. Ám az nem megoldás, hogy a rezidensek egy részének kiemelt fizetést adunk, ugyanis ezáltal nem csupán a rezidenseken, hanem az orvostársadalom egészén belül keltünk kezelhetetlen bérfeszültséget, hiszen még az is előfordulhatna a jelenlegi javaslat alapján, hogy a kezdő rezidens többet keres, mint az őt irányító és a betegért ténylegesen felelősséget vállaló szakorvos. Azt is értjük persze, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben nehéz bevonni akkora forrásokat az egészségügybe, amely révén mindezt kezelhetnénk. Több javaslatot megfogalmaztunk már mi is és szakmai szervezetek is, ilyen például az ügyeleti díjak rendszerének megváltoztatása. A magam részéről nem tudom, mi lehetne az üdvözítő megoldás.

Miseta Attila (dékán, Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar): A helyzet valóban nem könnyű. Kicsit viszont tágabb összefüggésbe helyezném a kérdést. Az 1990-es évek elejétől kezdve, amikor a törvényalkotók arra következtetésre jutottak, hogy Magyarországon alacsony a diplomások száma, és ezt növelni kell, sajnálatos módon rengeteg úgymond "olcsó" diplomát gyártottak. Ennek köszönhetően a magyar reálértelmiség aránya mindössze 6,4 százalék, ezzel Európában csak Ciprust előzzük meg. Egy ilyen tudásszerkezettel és az ebből fakadó foglalkoztatási struktúrával nehéz mit kezdeni, és ez a gazdaság állapotára is rányomja a bélyegét. Visszakanyarodva a rezidensekhez, tőlünk, Pécsről indult el egy évvel ezelőtt az a javaslat, hogyha amennyiben egy olyan frissen végzett orvos, aki állami képzésben vett részt, Magyarország elhagyása mellett dönt, akkor ennek megfelelően fizesse vissza a képzési költségét is - ennek természetesen újra az orvos-egészségügy képzés területén kellene hasznosulnia.

- Mindezt most valamilyen formában minden diplomásra ki akarja terjeszteni a kormányzat...

Miseta Attila: Így van, nagyon fontos viszont, hogy mindez nem helyettesítheti a fizetések normalizálását! Egy belső felmérésünk szerint a kikerülő orvosok kezdőfizetése az utolsó előtti helyen áll a friss diplomások közül. Amennyiben ez a hazai piac értékítélete, akkor mindez tökéletesen ellentétes a világtrendekkel, ahol az orvosok, az egészségügyben dolgozók teljesen más helyet foglalnak el a fizetési rangsorokban. Azt megértjük, hogy nem vagyunk abban a gazdasági helyzetben, hogy egy-két nap alatt közelítsük az orvos béreket a nyugatiakhoz, de azt kell mondanom, hogy általában torzak a magyar bérviszonyok, és ha ezen nem változtatunk, akkor annak bizony nagyon súlyos következményei lesznek az ország egészére nézve.

Tőzsér József ((dékánhelyettes, Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar): A probléma ráadásul ennél is nagyobb, mivel nem csupán a frissen, illetve nemrég végzett orvosok esetében nő az elvándorlási hajlandóság. Saját tapasztalatom alapján a kutatók körében is egyre nagyobb a feszültség, amelyet a hazai körülmények romlása okoz. Mindez könnyen ahhoz vezethet, hogy ezek a kollégák is a lényegesen vonzóbb külföldi lehetőségeket választják, amelynek az egész egészségügyi képzésre és egészségügyre messzemenő következményei lehetnek.

- Előkerült egy igen érdekes ellentmondás: nem kis részben azért olyan súlyos probléma nálunk az orvoselvándorlás, mert magas színvonalon képzünk orvosokat. Ennek másik folyománya viszont az, hogy rengeteg külföldi hallgató végez Magyarországon, természetesen önköltséges formában. Az ebből befolyó források segíthetnek valamit Önök szerint az egészségügy krónikus gondjain?

Csernoch László: A külföldi hallgatók képzése egyrészt egyfajta megoldást jelent az orvosképző helyek finanszírozási gondjaira, mára ugyanis eljutottunk odáig, hogy a térítéses hallgatók nélkül például a mi karunk működését nem lehetne biztosítani. Mindezt persze árnyalja, hogy az oktatói létszám és az infrastruktúra egy jó része épp az idegen nyelvű hallgatók képzésére megy el, ám összességében az kell mondanom, hogy a magyar hallgatók után kapott, évről-évre csökkenő állami finanszírozás önmagában nem lenne elég az intézmény fenntartására. Más kérdés, hogy az orvosok bérezéséhez mindez igencsak közvetetten járul hozzá, csupán arról beszélhetünk, hogy az idegen nyelvű képzésben részt vevő oktatók anyagi helyzetén javít mindez - természetesen pluszmunkáért cserébe.

A téma másik aspektusa, hogy felmérések bizonyítják, hogy például Debrecen város bevételét a nálunk tanuló külföldi hallgatók nagyobb mértékben növelik, mint a város teljes idegenforgalma - mindez 10 milliárdokban mérhető pénzt jelent. Érdemes lenne tudomásul venni, hogy mindez mára nemzetgazdaságilag meghatározó iparág - pontosabban az is lehetne, amennyiben megfelelő forrásokat fektetnénk be azért, hogy mindez busásan megtérüljön. Amíg ez a felismerés nem születik meg, addig az egyetemek erőlködnek saját szűk lehetőségeikhez között. Ráadásul a külföldi hallgatók képzéséből származó bevételeket óriási hiba lenne a lyukak betömésére fordítani, és azzal megindokolni például az állami forráskivonást a felsőoktatásból, avagy az egészségügyi képzésből, hogy majd ez a pénz befolyik ezen a módon.

Miseta Attila: Abban biztos vagyok, hogy ezek a bevételek Pécsett is igencsak jelentősek. Érdemes itt példaként felhozni Ausztráliát, ahol 1990-ben a GDP 2 százalékát tette ki az idegen nyelvű oktatás, ma pedig már a 16 százalékát. Mindehhez persze az kellett, hogy ez kormányzati szinten támogatott szektorrá nője ki magát, míg Magyarországon jelen pillanatban a mostani kapacitások szinten tartása is gondot okoz, hiszen a külföldi hallgatók oktatásához, a színvonal megtartásához felkészült oktatókra és a jelentős infrastrukturális és anyagi igények biztosítására van szükség. Annak ellenére, hogy immár egy éve vannak kormányzati ígéretek ennek a területnek a fejlesztéséről, és mindez az Új Széchenyi Tervbe is bekerült, semmi sem történt, az ebből befolyó bevételeinket pedig olyan szinten vonják el, hogy a szükséges fejlesztésekre sem jut belőle. Ilyen körülmények között nem tudunk több külföldi hallgatót képezni, bármennyire megtérülő befektetés is lenne mindez az egész ország számára. Úgy vélem, hogy az idegen nyelvű képzés fejlesztése egyszerű, biztosan előnyös, ráadásul igen rövid időn belül megtérülő befektetés, ezért viszont tennünk is kellene.